Már többször írtunk arról (itt), hogy a gyógyszergyárak – ostobaság, profitéhség vagy e kettő kombinációjának okán – számtalan olyan készítménnyel jelentek meg a piacon, amelyek káros (mellék)hatásai, ill. azok következményei messze felülmúlják az elvárható gyógyhatást. Az új sláger diabesz-gyógyszer a sitagliptin (ami nálunk Janumet, Januvia, Velmetia vagy Xelenia név alatt kapható vényre) is sajnálatos módon az ilyen készítmények közé tartozik.

Sitagliptin a dipeptidil peptidáz 4 (DPP-4 ) eznim gátlószere, ami valóban (bár áttételesen) növeli az inzulin kiválasztást (épp a DPP-4 gátlásán keresztül). Ennek okán vált a sitagliptin egy igéretes anti-diabetes gyógyszerré. Sőt, ennek okán dolgoznak jelenleg is a gyógyszergyárak újabb és újabb DPP-4 gátlószerek kifejlesztésén (és talán, hogy nehogy kimaradjanak a diabetesz bizniszből).      

Ez idáig rendben is lenne, de a DPP-4 enzimnek van még egyéb fontos feladata is a szervezetben. Többek között az egyik fontos funkciója, hogy  ún. tumor-szupresszorként működik, ami annyit tesz, hogy gátolja bizonyos típusú rák kifejlődését. Nem meglepő tehát, hogy számos vizsgálat (lásd az irodalmi hivatkozásokat lent) arra hívja fel a figyelmet, hogy a DPP-4 gátlók használata a rákos megbetegedések rizikóját növelheti. Sőt, olyan vizsgálat is akad, amely közvetlen kapcsolatot mutat ki pl. a végbélrák előfordulásának gyakorisága és a sitagliptin szedése között.