Az elmúlt öt-hat év élettani, biokémiai és klinikai kutatásai arra engedtek következtetni, hogy az érelmeszesedés (arteriosclerosis) és az oxigén szabagyökök szövet és sejtkárosító hatása között valamilyen összefüggésnek kell lennie. Erre utal pl. az a tény, hogy adott körülmények között a normális érműködés (azaz az erek szabályozott tágulási képessége) egyik fontos enzime, az ún. NOS enzim hibás/csökkent müködése, amit szabadgyökök is okozhatnak, már az érelmeszesedés korai fázisában megfigyelhető, vagy az, hogy a plakk képződés káros folyamatának része az LDL szabadgyökös oxidációja.

A közelmúltban amerikai kutatók egy jóval szorosabb összefüggésre mutattak rá: azt találták, hogy az arteriosclerosis kialakulásával párhuzamosan (pl. a kor előrehaladtával) csökken a szervezet szabadgyök-ellenes védekező képessége, aminek következtében növekszik az ún. oxidatív stressz. Feltételezik, hogy az oxidatív stressz megnövekedése indít el egy kaszkád mechanizmust, aminek sajnálatos következménye pl. az érelmeszesedés és az ún. metabolikus betegség kialakulása is [Collins és mtsai., Circulation Res. 2009;104:e42].

Egy másik kutatócsoport tovább elemezve a oxigén szabadgyök képződés és az érelmeszesedés közötti összefügéseket, azt találta, hogy a sejteken belül a mitokondriumok, azon belül is a mitokondriális DNS, szabadgyökök okozta sérülése tehető elsősorban felelőssé az arteriosclerosis és a metabolikus betegség kialakulásáért [Merces és mtsai., Circulation Res. 2010; 107:1021].

Megjegyzés: a rezveratrol készítményünkkel végzett klinikai vizsgálat – lásd. a Hírek között – eredményei alapján hasonló következtetésre jutottunk: a metabolikus betegség és a 2-es diabetes kialakulásának egy valószínű kiváltója a megnövekedett oxidatív stressz.